Emlék Wittner Mária örökségéből
Különleges, jelképértékű ajándékot nyújtott át Vitéz Bogyay Elemér 1956-os szabadságharcos, a kanadai magyar emigráció jeles képviselője Budafokon Kocsondi Márk helyi képviselőnek, az oktatási, ifjúsági, civil és részvételiségi bizottság tagjának a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a kerületi városházán.
Az egykori forradalmár Wittner Mária híres „vádbeszéde” kéziratának hiteles másolatát nyújtotta át, amely a parlamentben hangzott el a néhai szabadságharcostól, és elévülhetetlen bűnökkel vádolta a kommunista rendszer régi és későbbi magyarországi vezetőit, kiszolgálóit.
A rendezvényen részt vett a kerületi egyházak, civil szervezetek képviselői, a helyi politikusok és díszpolgárok mellett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is. Beszédet mondott Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke.
– Az emléknapon nemcsak múltunk sötét korszakára emlékezünk, hanem erkölcsi tükröt is állítunk magunk elé. Arra figyelmeztet bennünket ez a nap, hogy amikor egy eszme fontosabbá válik az embernél, előbb-utóbb eltűnik az arc, a név, a sors, és csak a félelem marad – figyelmeztetett a megemlékezésen Karsay Ferenc polgármester. Hangsúlyozta: e napon nem csupán emlékezünk kell, hanem számot vetni történelmünk legsötétebb fejezetével is. – Lenyűgöz azok bátorsága, akik a legnehezebb időkben is hűek maradtak hitükhöz, hazájukhoz és lelkiismeretükhöz. Emlékük kötelez és kihívás elé állít: a múlt sebeit nem feledhetjük, ezért közös felelősségünk, hogy a jövőt az igazság, az együttérzés és a szabadság szellemében formáljuk. Az emlékezés tehát nem csupán tiszteletadás, hanem csendes ellenállás minden olyan hatalommal szemben, amely az egyént eszköznek, feláldozhatónak tekinti.
A polgármester kijelentette: a kommunista rendszerek középpontjában mindig az emberek elnyomása és szenvedése állt.
A Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin szavait idézte, aki A Gulag szigetcsoport című művében azt írta: „A jó és a rossz közötti határ nem államokon, osztályokon és pártokon halad át, hanem mindig az emberi szíven keresztül.”
Karsay Ferenc szerint ez arra mutat rá, hogy a diktatúrák nem csupán rendszerszintű elnyomást jelentenek, hanem az emberi lelkiismeret próbáját és az emlékezés felelősségét is magukban hordozzák. Felidézte, hogy a szerző maga is nyolc évet töltött táborokban, így könyve részben személyes tapasztalatokra épül.
A „szigetcsoport” metafora azt is jelzi, hogy ezek a munkatáborok hálózata úgy terült el a Szovjetunió térképén, mint egy láthatatlan szigetvilág. Határai pedig messze túlmutatnak a Szovjetunión, hazánkban is jelen volt.
Ma, amikor emlékezünk, nemcsak a múlt áldozatait tiszteljük, hanem megerősítjük elkötelezettségünket az emberi méltóság, a szabadság és az igazságosság mellett – mondta a polgármester.
A rendezvényen beszédet mondott Menczer Erzsébet a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete elnöke és Vitéz Bogyai István, egykori szabdságharcos is. A program a Városháza dísztermében kezdődött, majd a résztvevők koszorút helyeztek el az 1956-os emlékműnél. A megemlékezés a dr. Takács Pál-emléktábla koszorúzásával zárult.
